Tíz évvel ezelőtt, 2007-ben csaknem félezer kilométer hosszan szűnt meg a személyszállítás különféle magyaroroszági vasúti szárnyvonalakon. Azóta az állomásépületek egy részét lerombolták, de többségük még mindig áll – még ha elhagyatottan is. A kerek évforduló alkalmából készítettem el sorozatomat Nógrád megyében, Diósjenő és Romhány között, kizárólag éjszakai felvételekkel bemutatva az épületek magányát.
Kovács István csaknem 30 éven át szolgált – idővel állomásfőnökként – a Nógrád megyei Romhány vasútállomásán. Itt érte a 2007-es vonalbezárások híre is, amely ezt a szárnyvonalat sem kímélte: azév márciusában gördült be az állomásra az utolsó személyvonat. Három évvel később, 2010-ben nyugdíjazták. Azóta nem járt korábbi munkahelyénél – egészen 2017 decemberéig, amikor visszakísértem a ma már omladozó vakolatú állomáshelyre, ahol a berendezett főnöki iroda helyett egy szétvert, falnak támasztott ágy, az utoljára általa szignózott forgalmi napló és három évtized szabad szemmel nem látható emlékei fogadták.
Heteken át tüntettek Franciaország-szerte az úgynevezett sárga mellényesek 2018 novemberében és decemberében, kezdetben az üzemanyag adójának megemelése ellen tiltakozva, később azonban már Emmanuel Macron gazdaságpolitikája ellen is és a távozását követelve. A demonstrációsorozat legerőszakosabb állomása a 2018. december 8-ára, Párizsba szervezett megmozdulás volt, amelyen a mintegy 8 ezer tüntető közé keveredő radikális csoportok tagjai összecsaptak a rendőrökkel, és csaknem egy álló napon át gyújtogattak, kirakatokat zúztak be, és fosztogattak. A rendőrség végül estére oszlatta fel a tömeget. A több mint egy hónapon át tartó, az adventi időszakba is belenyúló tüntetéssorozat becslések szerint összesen több mint 2 milliárd eurós kárt okozott a kereskedelemben.
A felvételek fekete-fehér filmre készültek.
Merci – így definiálja önmagát – extrém előadóművész, vagyis a bőrébe akasztott kampókon lógatják fel. Amikor arról kérdeztem, hogy miért csinálja, azt mondta: csak érezte, hogy erre van szüksége. A body suspension azonban csak ideje kis részét teszi ki. A nagyobban dolgozik, és önálló civil aktivistaként gyűjt adományokat rászoruló embereknek, amiket aztán segélyszervezeteknek vagy közvetlenül az érintetteknek ad.
Tiszabő egy főleg romák lakta zsákfalu Jász-Nagykun-Szolnok megyében. Néhány évvel ezelőtt mindössze alig páran dolgoztak ott, mígnem az újonnan megválasztott polgármester elindította a közmunka-programot. Évről évre több embernek lett munkája, egyre többen tudták felújítani a házaikat, haszonállatot és takarmányokat venni, lett rendszeres orvosi szolgálat, és soha addig nem látott szintre süllyedt vissza a bűnözés a faluban és a környező településeken.
Kisszelmenc egy apró, szinte csak magyarok lakta, 200 lelkes falu Ukrajnában. Nagyszelmenc egy nagyjából ugyanekkora település Szlovákiában. Mindössze néhány lépés és egy határ választja el őket egymástól, mióta ’46-ban egy éjjel a falu közepén húzták meg a határt a szovjetek. A fizikai akadály az életminőségben is markáns választóvonallá lett. A 15 évvel ezelőtt megnyitott gyalogos határátkelő jobbléttel kecsegtetett az ukrán oldalon, egymás után nyíltak a ruhaboltok a Szlovákia felől érkező tehetősebbek örömére, a nagy bevételek idővel mégis elmaradtak; a bevásárlóturisták átszoktak a 20 kilométerre fekvő Ungvár sokkal nagyobb piacára. A lakók és boltosok egy részéből taxis lett, akik 20-25 euróért cserébe kínálnak retúr utat a kárpátaljai városba, így szállítva el a lehetséges vevőket a talpon maradt kereskedők elől. Kisszelmenc lakossága közben egyre apad: az idősek meghalnak, gyermek alig születik a községben, a munkaképes lakosság egy része pedig Magyarországon próbál szerencsét.
Magyarországon minden ötödik otthont egy lakótelepi lakás jelenti. Több mint harminc éven át nőttek ki a földből ezek az óriásépületek, magukba fogadva országszerte csaknem 800 ezer lakást. Az egy sémára épült, monoton panelsorokat látva talán azt gondoljuk: ahogyan az épületek, úgy a bennük élő emberek is hasonlóak – de egyáltalán nem. Az évtizedek alatt alaposan kicserélődött a házak lakói összetétele, egy azonban állandó maradt: mindenki a neki jutó térben rendezi be a saját világát. Ha beleláthatnánk ezekbe, egy elképesztően változatos univerzum tárulna a szemünk elé. Hosszútávú projektemben őket fényképezem: a zenészt, a lakrendezőt, a szobafestő-mázolót, a nyugalmazott biztonsági őrt, a disznótartót és így tovább…
Egyre kevesebb olyan kis harangöntő üzem van már, mint az őrbottyáni, ahol nem ipari gépekkel, hanem gondos, kézi munkával, fél év alatt készül el teljes egészében egy harang. Gombos Miklós aranykoszorús mester műhelyéből Oroszországba, Ukrajnába, Romániába, Kamerunba, Izraelbe, Ausztriába, Németországba, Szlovákiába, a Vatikánba, de még Ausztráliába vagy éppen Tanzániába is indultak harangok.